- április 26-án a kora reggeli órákban a csornobili – vagy ahogyan a köznyelvben nevezik, csernobili – atomreaktorban bekövetkezett katasztrofális robbanás Ukrajnában, az akkori Szovjetunió területén örökre megváltoztatta a történelem és a tudomány menetét. Ahogy a radioaktív anyag az égbe ömlött, a környező területeket evakuálták, és a nyüzsgő települések egyik napról a másikra szellemvárosokká váltak. Míg az emberek menekülni kényszerültek, az állatok – köztük több száz házi kutya – hátramaradtak. Ezek a kutyák hamarosan egy sugárzással telített, emberi társaságot nélkülöző környezetben találták magukat. Közel négy évtizeddel később a kutatók most azt kutatják, hogyan sikerült a csernobili kutyáknak túlélniük a világ egyik legnagyobb nukleáris katasztrófáját.
Mi történt a csernobili kutyákkal?
(Fotóhitel: Sergiy Romanyuk | Getty Images)
A csernobili erőművet körülvevő terület, az úgynevezett csernobili elzárt zóna (CEZ) azóta is nagyrészt ember által lakatlan. A balesetet követően az elhárító csapatok kóbor kutyákat kerestek azzal a szándékkal, hogy elaltassák őket, hogy megakadályozzák a radioaktivitás további terjedését. A sugárzás, a zord éghajlat és a korlátozott erőforrások közepette azonban a csernobili kutyák nem csak túlélték, hanem gyarapodtak is.
Nézd meg, le tudod-e olvasni ezeknek a macskáknak az arckifejezését!
Mivel emberi gondozóik eltűntek, a kutyák kénytelenek voltak magukról gondoskodni. A zónán belüli elhagyott épületek és építmények menedéket nyújtottak nekik a zord időjárás elől, míg a környező erdők további táplálékforrásokat kínáltak kis állatok formájában. Figyelemre méltó, hogy az évtizedek során az elvadult kutyák összetett szociális struktúrákat is kialakítottak, ami valószínűleg hozzájárult a túlélésükhöz. A kutyafalkák együtt dolgoznak a vadászatban, a területük védelmében és a kicsinyeik gondozásában. Ez a társadalmi kohézió elengedhetetlen egy olyan környezetben, ahol az erőforrások szűkösek és a veszélyek állandóan jelen vannak.
Tanulmány a csernobili elszigetelt zóna környékén élő kutyák genetikai különbségeit tárja fel
(Fotóhitel: Konoplytska | Getty Images)
- április 26-án a kora reggeli órákban a csornobili – vagy ahogyan a köznyelvben nevezik, csernobili – atomreaktorban bekövetkezett katasztrofális robbanás Ukrajnában, az akkori Szovjetunió területén örökre megváltoztatta a történelem és a tudomány menetét. Ahogy a radioaktív anyag az égbe ömlött, a környező területeket evakuálták, és a nyüzsgő települések egyik napról a másikra szellemvárosokká váltak. Míg az emberek menekülni kényszerültek, az állatok – köztük több száz házi kutya – hátramaradtak. Ezek a kutyák hamarosan egy sugárzással telített, emberi társaságot nélkülöző környezetben találták magukat. Közel négy évtizeddel később a kutatók most azt kutatják, hogyan sikerült a csernobili kutyáknak túlélniük a világ egyik legnagyobb nukleáris katasztrófáját.
Mi történt a csernobili kutyákkal?
(Fotóhitel: Sergiy Romanyuk | Getty Images)
A csernobili erőművet körülvevő terület, az úgynevezett csernobili elzárt zóna (CEZ) azóta is nagyrészt ember által lakatlan. A balesetet követően az elhárító csapatok kóbor kutyákat kerestek azzal a szándékkal, hogy elaltassák őket, hogy megakadályozzák a radioaktivitás további terjedését. A sugárzás, a zord éghajlat és a korlátozott erőforrások közepette azonban a csernobili kutyák nem csak túlélték, hanem gyarapodtak is.
Nézd meg, le tudod-e olvasni ezeknek a macskáknak az arckifejezését!
Mivel emberi gondozóik eltűntek, a kutyák kénytelenek voltak magukról gondoskodni. A zónán belüli elhagyott épületek és építmények menedéket nyújtottak nekik a zord időjárás elől, míg a környező erdők további táplálékforrásokat kínáltak kis állatok formájában. Figyelemre méltó, hogy az évtizedek során az elvadult kutyák összetett szociális struktúrákat is kialakítottak, ami valószínűleg hozzájárult a túlélésükhöz. A kutyafalkák együtt dolgoznak a vadászatban, a területük védelmében és a kicsinyeik gondozásában. Ez a társadalmi kohézió elengedhetetlen egy olyan környezetben, ahol az erőforrások szűkösek és a veszélyek állandóan jelen vannak.
Tanulmány a csernobili elszigetelt zóna környékén élő kutyák genetikai különbségeit tárja fel
(Fotóhitel: Konoplytska | Getty Images)
A Science Advances című folyóiratban 2023-ban megjelent tanulmányban a tudósok a CEZ-ben és környékén élő 302 kutya genomját vizsgálták. A kutatás érdekes genetikai különbségeket tárt fel az erőmű területén és a közeli területeken, például Csernobil városában és Szlavuticsban élő kutyák között. A csernobili erőmű közvetlen közelében élő kutyák beltenyésztettebbek voltak, és főként német juhászkutyák leszármazottai. Ezzel szemben a környező városok kutyái változatosabb genetikai állományt mutattak, és hasonlítottak a máshol található modern fajtákra. Ez a beltenyésztés az erőmű kutyáin belül kisebb, elszigeteltebb populációra utal, ami hozzájárulhatott az egyedi genetikai tulajdonságok kialakulásához.
Érdekes módon, bár ezek a genetikai különbségek nyilvánvalóak, a tudósoknak még nem sikerült megállapítaniuk, hogy a sugárzás közvetlenül okozta-e őket. Jim Smith, a Portsmouthi Egyetem környezetkutatója szerint, aki a csernobili balesetet tanulmányozta, nehéz pontosan meghatározni, hogy a genetikai mutációkat a sugárzásnak való kitettség és más tényezők eredményezik. Ez az alapozó kutatás azonban alapot nyújt a további vizsgálatokhoz, amelyek célja az alacsony szintű sugárterhelés állati genomra gyakorolt hosszú távú hatásainak megértése.
A sugárzás hatása más állatok és élő szervezetek evolúciójára
A sugárzás okozta mutációk nem új fogalom. A kutatók már vizsgálták, hogy a sugárzás hogyan gyorsíthatja fel a természetes szelekciót és indukálhat előnyös mutációkat. Az űrkutatók például magokat sugároztak be a világűrben, hogy a változó éghajlatnak megfelelő növényeket fejlesszenek ki. A CEZ-en belül korábbi tanulmányok más fajokat – például baktériumokat, rágcsálókat és madarakat – dokumentáltak, amelyek egyedi genetikai tulajdonságokat mutatnak, valószínűleg a sugárzás hatására.
Az egyik figyelemre méltó példa a keleti fafiú (Hyla orientalis), amely a bőr színéért felelős pigment, a melanin előnyös mutációját mutatja. A CEZ-en belül a békák inkább feketék, mint zöldek. A tudósok úgy vélik, hogy ez a változás segít nekik a sugárzás semlegesítésében és hatékonyabb eloszlatásában.
- április 26-án a kora reggeli órákban a csornobili – vagy ahogyan a köznyelvben nevezik, csernobili – atomreaktorban bekövetkezett katasztrofális robbanás Ukrajnában, az akkori Szovjetunió területén örökre megváltoztatta a történelem és a tudomány menetét. Ahogy a radioaktív anyag az égbe ömlött, a környező területeket evakuálták, és a nyüzsgő települések egyik napról a másikra szellemvárosokká váltak. Míg az emberek menekülni kényszerültek, az állatok – köztük több száz házi kutya – hátramaradtak. Ezek a kutyák hamarosan egy sugárzással telített, emberi társaságot nélkülöző környezetben találták magukat. Közel négy évtizeddel később a kutatók most azt kutatják, hogyan sikerült a csernobili kutyáknak túlélniük a világ egyik legnagyobb nukleáris katasztrófáját.
Mi történt a csernobili kutyákkal?
(Fotóhitel: Sergiy Romanyuk | Getty Images)
A csernobili erőművet körülvevő terület, az úgynevezett csernobili elzárt zóna (CEZ) azóta is nagyrészt ember által lakatlan. A balesetet követően az elhárító csapatok kóbor kutyákat kerestek azzal a szándékkal, hogy elaltassák őket, hogy megakadályozzák a radioaktivitás további terjedését. A sugárzás, a zord éghajlat és a korlátozott erőforrások közepette azonban a csernobili kutyák nem csak túlélték, hanem gyarapodtak is.
Nézd meg, le tudod-e olvasni ezeknek a macskáknak az arckifejezését!
Mivel emberi gondozóik eltűntek, a kutyák kénytelenek voltak magukról gondoskodni. A zónán belüli elhagyott épületek és építmények menedéket nyújtottak nekik a zord időjárás elől, míg a környező erdők további táplálékforrásokat kínáltak kis állatok formájában. Figyelemre méltó, hogy az évtizedek során az elvadult kutyák összetett szociális struktúrákat is kialakítottak, ami valószínűleg hozzájárult a túlélésükhöz. A kutyafalkák együtt dolgoznak a vadászatban, a területük védelmében és a kicsinyeik gondozásában. Ez a társadalmi kohézió elengedhetetlen egy olyan környezetben, ahol az erőforrások szűkösek és a veszélyek állandóan jelen vannak.
Tanulmány a csernobili elszigetelt zóna környékén élő kutyák genetikai különbségeit tárja fel
