A rüh a kutyák gyakori és rendkívül fertőző bőrbetegsége, amelyet különböző parazita atkafajok okoznak. Ezek az atkák befúródnak a kutya bőrébe, ami erős viszketést, gyulladást és szőrhullást okoz. Az állapot bármilyen korú és fajtájú kutyát érinthet, de különösen gyakori a kölyökkutyák, idős kutyák és a legyengült immunrendszerű kutyák esetében. A rüh könnyen terjed olyan környezetben, ahol a kutyák szoros kapcsolatban vannak egymással, például kennelekben, menhelyeken és kutyaparkokban.
Íme, amit a kutyáknál előforduló betegség típusairól, tüneteiről, okairól és kezeléséről tudni kell.
Nézd meg, le tudod-e olvasni ezeknek a macskáknak az arckifejezését!
A rühesség típusai kutyáknál
(Photo Credit: Thanawath Seangsuriyapone | Getty Images)
A kutyák rühességének több típusa létezik, amelyeket különböző atkafajok okoznak, és amelyek eltérő klinikai tüneteket mutatnak. A leggyakoribb típusok közé tartoznak:
Szarkoptikus rüh
A szarkoptikus rühességet – közismert nevén a kutyák rühét – a Sarcoptes scabiei atka okozza. Az atkák befúrják magukat a bőrbe, és alagutakat hoznak létre, ahol lerakják petéiket. Ez a vájkáló tevékenység súlyos viszketést és kellemetlen érzést okoz az érintett kutyának. A szarkoptikus rüh tünetei gyakran az expozíciót követő 10 naptól nyolc hétig terjedő időszakban jelentkeznek. Az állapot jellemzően a kevésbé szőrös területeken – például a fülek, a könyök, a has és a mellkas területén – kezdődik, de kezeletlenül az egész testre átterjedhet.
Ez a fajta rüh rendkívül fertőző és gyorsan terjedhet a kutyák között közvetlen érintkezéssel vagy közvetve az ágynemű, ápolóeszközök és egyéb szennyezett felületek révén. Valójában az emberek is elkaphatják a szarkoptikus rüh egy enyhe formáját a fertőzött kutyáktól. Az atkák azonban nem tudják befejezni életciklusukat az emberi bőrön, és az állapot általában önkorlátozó.
Demodectiás rüh
A demodectiás rühességet – amelyet demodicosisnak vagy vörös rühnek is neveznek – a Demodex canis atka okozza. Egyes esetekben a Demodex injai vagy Demodex cornei atkák is érintettek lehetnek. Ezek az atkák kis számban természetesen megtalálhatók az egészséges kutyák bőrén, ahol a szőrtüszőkben és a faggyúmirigyekben élnek. Normális esetben a kutya immunrendszere hatékonyan szabályozza az atkapopulációt. Ha azonban az immunrendszer sérült vagy fejletlen, ezek az atkák túlzottan elszaporodhatnak, ami demodektikus rühhöz vezet.
A demodectiás rüh kétféleképpen jelentkezhet: lokalizált és generalizált formában.
- A rüh a kutyák gyakori és rendkívül fertőző bőrbetegsége, amelyet különböző parazita atkafajok okoznak. Ezek az atkák befúródnak a kutya bőrébe, ami erős viszketést, gyulladást és szőrhullást okoz. Az állapot bármilyen korú és fajtájú kutyát érinthet, de különösen gyakori a kölyökkutyák, idős kutyák és a legyengült immunrendszerű kutyák esetében. A rüh könnyen terjed olyan környezetben, ahol a kutyák szoros kapcsolatban vannak egymással, például kennelekben, menhelyeken és kutyaparkokban.
- Íme, amit a kutyáknál előforduló betegség típusairól, tüneteiről, okairól és kezeléséről tudni kell.
Nézd meg, le tudod-e olvasni ezeknek a macskáknak az arckifejezését!
A rühesség típusai kutyáknál
(Photo Credit: Thanawath Seangsuriyapone | Getty Images)
A kutyák rühességének több típusa létezik, amelyeket különböző atkafajok okoznak, és amelyek eltérő klinikai tüneteket mutatnak. A leggyakoribb típusok közé tartoznak:
Szarkoptikus rüh
A szarkoptikus rühességet – közismert nevén a kutyák rühét – a Sarcoptes scabiei atka okozza. Az atkák befúrják magukat a bőrbe, és alagutakat hoznak létre, ahol lerakják petéiket. Ez a vájkáló tevékenység súlyos viszketést és kellemetlen érzést okoz az érintett kutyának. A szarkoptikus rüh tünetei gyakran az expozíciót követő 10 naptól nyolc hétig terjedő időszakban jelentkeznek. Az állapot jellemzően a kevésbé szőrös területeken – például a fülek, a könyök, a has és a mellkas területén – kezdődik, de kezeletlenül az egész testre átterjedhet.
Ez a fajta rüh rendkívül fertőző és gyorsan terjedhet a kutyák között közvetlen érintkezéssel vagy közvetve az ágynemű, ápolóeszközök és egyéb szennyezett felületek révén. Valójában az emberek is elkaphatják a szarkoptikus rüh egy enyhe formáját a fertőzött kutyáktól. Az atkák azonban nem tudják befejezni életciklusukat az emberi bőrön, és az állapot általában önkorlátozó.
Demodectiás rüh
- A demodectiás rühességet – amelyet demodicosisnak vagy vörös rühnek is neveznek – a Demodex canis atka okozza. Egyes esetekben a Demodex injai vagy Demodex cornei atkák is érintettek lehetnek. Ezek az atkák kis számban természetesen megtalálhatók az egészséges kutyák bőrén, ahol a szőrtüszőkben és a faggyúmirigyekben élnek. Normális esetben a kutya immunrendszere hatékonyan szabályozza az atkapopulációt. Ha azonban az immunrendszer sérült vagy fejletlen, ezek az atkák túlzottan elszaporodhatnak, ami demodektikus rühhöz vezet.
- A demodectiás rüh kétféleképpen jelentkezhet: lokalizált és generalizált formában.
- Lokalizált demodicosis: A demodectiás rühességnek ez a formája kölyökkutyáknál és fiatal kutyáknál figyelhető meg. Kicsi, elszigetelt szőrhullás formájában jelentkezik, általában az arcon, a lábakon és a törzsön. Sok esetben az állapot a kutya immunrendszerének érésével magától megszűnik, gyakran kezelés nélkül.
- Általános demodicosis: Ez a súlyosabb forma bármilyen korú kutyát érinthet, és kiterjedt bőrelváltozások, jelentős szőrhullás és másodlagos bakteriális fertőzések jellemzik. Az általános demodicosis az alapjául szolgáló immunhiány vagy más egészségügyi problémák jele lehet.
- A szarkoptikus rühösségtől eltérően a demodektikus rühösség nem fertőző más kutyákra vagy emberekre. A kölyökkutyák általában az életük első néhány napja alatt, szoros érintkezés útján, az anyjuktól szerzik meg a Demodex atkákat. Az egészséges immunrendszerrel rendelkező felnőtt kutyáknál általában nem alakul ki demodectiás rüh, még akkor sem, ha ki vannak téve az atkáknak.
- Cheyletiellosis
- A Cheyletiellózist, vagyis a sétáló korpásodást Cheyletiella atkák okozzák. Ezek az atkák viszonylag nagyok, és láthatóan mozognak a kutya bőrének felszínén, mozgó korpás pelyhek látszatát keltve. Ez a fajta rüh enyhén fertőző, és más háziállatokra, sőt emberekre is hatással lehet, bár inkább irritáló, mint súlyos. A cheyletiellosisban szenvedő kutyák gyakran túlzott vakarózást és ápolást mutatnak az atkák által okozott kellemetlenségek miatt.
Otodectiás rüh
A fülatka-fertőzésként is ismert otodectiás rühességet az Otodectes cynotis atkák okozzák. Ezek az atkák elsősorban a hallójáratokat fertőzik meg, de a test más részeire is átterjedhetnek. Az érintett kutyák olyan tüneteket mutathatnak, mint a fülvakarás, fejrázás és sötét, kérges fülváladék. Súlyos esetekben a fülatka másodlagos bakteriális vagy élesztőgombás fertőzéshez vezethet, ami súlyosabb fülproblémákat eredményezhet. Az otodectiás rüh rendkívül fertőző, és közvetlen érintkezés útján könnyen terjedhet a háziállatok között.
A rühesség tünetei kutyáknál
(Photo Credit: Fetrinka | Getty Images)
A kutyák rühességének egyik első jele a tartós viszketés. Az érintett kutyák gyakran vakarják, harapdálják vagy rágják a bőrüket, néha olyannyira, hogy vérzést vagy másodlagos fertőzéseket okoznak. A viszketésen kívül más gyakori tünetek is előfordulnak:
Vörös, gyulladt bőr
Szőrhullás, különösen foltokban
Hámló vagy kérges bőr
- A bőr megvastagodása idővel
- sebek és elváltozások jelenléte
- Bűzös szag a bőrből a másodlagos fertőzések miatt.
- Viselkedésbeli változások, pl. nyugtalanság vagy ingerlékenység.
- A rüh a kutyák gyakori és rendkívül fertőző bőrbetegsége, amelyet különböző parazita atkafajok okoznak. Ezek az atkák befúródnak a kutya bőrébe, ami erős viszketést, gyulladást és szőrhullást okoz. Az állapot bármilyen korú és fajtájú kutyát érinthet, de különösen gyakori a kölyökkutyák, idős kutyák és a legyengült immunrendszerű kutyák esetében. A rüh könnyen terjed olyan környezetben, ahol a kutyák szoros kapcsolatban vannak egymással, például kennelekben, menhelyeken és kutyaparkokban.
Íme, amit a kutyáknál előforduló betegség típusairól, tüneteiről, okairól és kezeléséről tudni kell.
Nézd meg, le tudod-e olvasni ezeknek a macskáknak az arckifejezését!
A rühesség típusai kutyáknál
(Photo Credit: Thanawath Seangsuriyapone | Getty Images)
A kutyák rühességének több típusa létezik, amelyeket különböző atkafajok okoznak, és amelyek eltérő klinikai tüneteket mutatnak. A leggyakoribb típusok közé tartoznak:
Szarkoptikus rüh
A szarkoptikus rühességet – közismert nevén a kutyák rühét – a Sarcoptes scabiei atka okozza. Az atkák befúrják magukat a bőrbe, és alagutakat hoznak létre, ahol lerakják petéiket. Ez a vájkáló tevékenység súlyos viszketést és kellemetlen érzést okoz az érintett kutyának. A szarkoptikus rüh tünetei gyakran az expozíciót követő 10 naptól nyolc hétig terjedő időszakban jelentkeznek. Az állapot jellemzően a kevésbé szőrös területeken – például a fülek, a könyök, a has és a mellkas területén – kezdődik, de kezeletlenül az egész testre átterjedhet.
- Ez a fajta rüh rendkívül fertőző és gyorsan terjedhet a kutyák között közvetlen érintkezéssel vagy közvetve az ágynemű, ápolóeszközök és egyéb szennyezett felületek révén. Valójában az emberek is elkaphatják a szarkoptikus rüh egy enyhe formáját a fertőzött kutyáktól. Az atkák azonban nem tudják befejezni életciklusukat az emberi bőrön, és az állapot általában önkorlátozó.
- Demodectiás rüh
- A demodectiás rühességet – amelyet demodicosisnak vagy vörös rühnek is neveznek – a Demodex canis atka okozza. Egyes esetekben a Demodex injai vagy Demodex cornei atkák is érintettek lehetnek. Ezek az atkák kis számban természetesen megtalálhatók az egészséges kutyák bőrén, ahol a szőrtüszőkben és a faggyúmirigyekben élnek. Normális esetben a kutya immunrendszere hatékonyan szabályozza az atkapopulációt. Ha azonban az immunrendszer sérült vagy fejletlen, ezek az atkák túlzottan elszaporodhatnak, ami demodektikus rühhöz vezet.
- A demodectiás rüh kétféleképpen jelentkezhet: lokalizált és generalizált formában.
Lokalizált demodicosis: A demodectiás rühességnek ez a formája kölyökkutyáknál és fiatal kutyáknál figyelhető meg. Kicsi, elszigetelt szőrhullás formájában jelentkezik, általában az arcon, a lábakon és a törzsön. Sok esetben az állapot a kutya immunrendszerének érésével magától megszűnik, gyakran kezelés nélkül.
