Egy virginiai államügyész-helyettes örökbe fogadott egy Seamus nevű mentett uszkárt, hogy vigaszt és segítséget nyújtson a bírósági tanúknak és a bűncselekmények áldozatainak – számol be a News 10 híradó.
Gillian Deegan felnőtt élete nagy részében rendőrként, majd ügyvédként foglalkozott a bűnüldözéssel. Sajnos áldozatként is volt már tapasztalata.
Tehén próbál kitörni a vágóhídról. Hála Istennek, ami ezután történik 
Hirdetés
„Amikor 20 éves voltam, egy erőszakos bűncselekmény áldozata lettem” – mondta Deegan a hírportálnak. „Félelmetes volt, megfélemlítő volt. Bizonyos esetekben egy kicsit embertelen volt… szinte olyan volt, mintha voltak olyan időszakok, amikor úgy érezted, hogy újra áldozattá válsz”.
Ez az élmény inspirálta a szakmaválasztását. Annak szenteli magát, hogy „[segítsen] az áldozatoknak a folyamaton keresztül”. És itt jön a képbe Seamus.
A kóbor kutyából bírósági kutya
A Regionális Állatgondozási és Állatvédelmi Központ talált rá Seamusra. Kóborlóként vették fel, és az Assisi Angyalok nevű szervezet szerető gondoskodását és támogatását kapta.
Lisa O’Neill, a program ügyvezető igazgatója „durva állapotban” találta Seamust, „hosszú, matt szőre tele volt kosszal és piszokkal”. Eleinte senki sem tudta megállapítani, hogy milyen sovány, mert a bundája olyan sűrű és vastag volt. Azonban mindenki hamar rájött, hogy különleges kutyáról van szó.
„Látszott benne az a kis szikra” – mondja O’Neill.
Nem sokkal később Deegan a csoport weboldalát böngészve keresett egy kutyát, aki vele együtt dolgozhatna a bíróságon. Kiszúrta Seamust, és rögtön jött is. Nem sokkal később Seamus hazament az államügyésszel.
Egy új fejezet
2018-ban a virginiai közgyűlés jóváhagyta a „minősített létesítményi kutyák” használatát, amelyek segítséget és kényelmet nyújtanak az arra rászorulóknak. Ennek a programnak a részeként Seamus értékes ajándékot nyújt Virginia lakosságának.
A bírósági feladataival párhuzamosan Seamus a Wags by Wegel céggel képzi magát, hogy minősített szolgálati kutyává váljon. Deegan azt mondja, hogy amikor az emberek kapcsolatba lépnek Seamusszal, „minden megnyugszik, [és] a szorongás elmúlik”.
Deegan azt is elmondja, hogy bár Seamus munkája nemes, a kiképzés költségei összeadódtak. Reméli, hogy a vállalati szponzorok segítenek a városoknak és megyéknek finanszírozni saját programjaikat, hogy a segítő kutyák jobban elérhetőek legyenek azok számára, akiknek szükségük van rájuk.
